Tesóm nem ment haza a szüleimmel, néhány napra ottmaradt velem Magdeburgban.
Péntek este kínai étterembe mentünk. Ezúttal előrelátóak voltunk Grétával, és leadtuk Dravennek a rendelést.
Az étteremben egy meglehetősen nagy csapat jött össze: ott volt a tesóm, meg Gréta, emellett Boris, Daria, Yuta, Yutaka, Curie, Kuan, Vianne, Ruby és Draven, illetve Draven egy német barátja, Florian is.
Nagyon finomakat ettünk, húgomnak is ízlettek a kaják. Sokat nevettünk. Játszottunk például olyat, hogy valaki súgott valamit a mellette ülő fülébe, amit aztán az illetőnek tovább kellett adnia. Ez így ment tovább, amíg a szó vagy mondat vissza nem ért az "eredeti tulajdonosához". Nagyon szórakoztató volt a játék, főleg, hogy mindenki az anyanyelvén talált ki valamit. Ha többen ugyanazt a nyelvet beszélték, akkor lehetett korrigálni - már ha nem torzult el túlságosan a mondat, mire odaért az illetőhöz. Volt pár vicces szituáció...
Kaja után karaokéztunk. Először mindenki nagyon bátortalan volt, aztán beindultak a dolgok. Sajnos a zeneválaszték nem volt valami nagy, vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem illeszkedett a zenei ízlésemhez. Azért pár jó számot találtam. Megint rá kellett döbbennem, hogy mennyire tájékozatlan vagyok a mainstream zene terén.
Szombaton kimentünk az Elbauenparkba. Otto von Guericke kísérletét csinálták meg itt, amit németül Halbkugelversuchnak hívnak. Én egy kicsit nagyobb dologra számítottam, szerintem elég ímmel-ámmal csinálták a kísérletet. A lovaknak meg kellett volna próbálniuk széthúzni a levegővel töltött, vákuumos golyót, de úgy tűnt, hogy igazából mindig csak az egyik oldal húzza, és épphogy csak megemelték. De közben meg úgy volt előadva a dolog, hogy "még ennyi ló sem bírja széthúzni". Minden esetre érdekes élmény volt. Sok ismerőssel találkoztam, illetve a lovak is szépek voltak - Yuta legnagyobb örömére, aki állatmániás.
Kuantól kaptunk cukrot, ami elvileg japán. Nagyon kedves gesztus volt a részéről, de szerintem kegyetlenül rossz volt a cukorka.
Este közösen kajáltunk a többiekkel. Mindenki főzött vagy rendelt valamit. Az egyetem egyik épületében jöttünk össze, ahol Rubynak és Yutakának van szállása. Igen jól megy a phd hallgatóknak Magdeburgban... Én az anyukám által főzött pörköltből vittem, illetve csináltam egy kis törtkrumplit. Gréta lecsót készített, a tajvani lányok vietnámi étteremből rendeltek, a japánok pedig pizzaomlettet készítettek (ennek nem ez a neve, de mi így neveztük el, mert ilyen íze volt).
Különböző piák is előkerültek. A Daria által hozott, házi készítésű lengyel ital, a Nalewka meglehetősen nagy sikert aratott (szerintem lándzsás útifű szirup íze volt). Sörpongoztunk is, illetve Yutaka tanított nekem egy kártyajátékot, amit két ember tud játszani, és nagyon gyors és vicces.
Másnapra egy kirándulást terveztünk Goslarba. Többen is jelezték a csapatból, hogy jönnének, bár éjjel Yuta és Yutaka írtak, hogy történt valami "baleset", és nem biztos, hogy jönni tudnak majd. Elég titokzatosak voltak...
Másnap reggel tesómmal és Grétával egyedül álltunk a koli előtt: senki nem jött, aki ígérte. Felszálltunk a villamosra, ahol írtam a csopiba, de senki nem reagált. Odaértünk a buszpályaudvarra, és még mindig nem érkezett válasz. Nagyon elkeseredtem, hogy ennyien beígérték, és most mégsem jöttek. Minden esetre mondtam a többieknek, hogy ha más nem is jön, én azért Borisban még bízok. És láss csodát, már a buszon voltunk, amikor Boris írta, hogy elaludt, de utánunk jön a következő vonattal. Sok idő nem kellett, mire Yuta és Yutaka jelzett, hogy ők is becsatlakoznak a kettővel későbbi vonattal.
Így sikerülhetett, hogy a háromfős csapatunk a délelőtt folyamán szép lassan hatfősre növekedett. Amíg hárman voltunk, a városban sétálgattunk, de sok időt nem kellett elütnünk, Boris hamarosan megérkezett. Szegény eléggé másnapos volt (még elment valami buliba a közös összejövetel után). Lassan a japánok is megérkeztek, még pont időben értek a térre, hogy megnézzék a harangjátékot.
Két múzeumba mentünk el, illetve egy bányába is ellátogattunk.
Az egyik múzeumban sok keresztény témájú dolog volt. Amikor Yuta meglátott egy szobrot a keresztre feszített Jézusról, felkiáltott: "Oh, Jesus!" Az egész annyira komikusan hatott. (Ezt a poént már majdnem el is felejtettem, de megnéztem, hogy Boris mit írt a blogján Goslarról, és ezt ő is említi. Még nem is írtam róla, de Boris is elkezdett blogolni. Jó volt az ő perspektívájából is olvasni a közös élményekről.)
A bánya nagyon érdekes volt. Klassz volt a vezetés is, pont elcsíptünk egy angol nyelvűt. Csak sajnos nagyon hideg volt odalent, amire nem voltunk felkészülve. Az én plusz pulcsim Grétán, Melittáé meg Borison volt, mert mindketten rövidnadrágban és pulcsi nélkül jöttek, nekem meg nem lett volna szívem visszakérni a pulcsimat.
Ja, és itt egy kép Borisról, mert anno mondta, hogy hiányolja a fejét a blogomról.
