Quedlinburg

Június 18-án Grétával és Borissal elmentünk Quedlinburgba. A város a világörökség részét képezi, köszönhetően tradicionális házainak.

Utunk legelőször egy híres szoborhoz vezetett, ami I. Heinrichet ábrázolja madárfogás közben. Úgy tartják, hogy Heinrich éppen madarakra vadászott, amikor felajánlották neki a koronát. Később megtaláltam, hogy mi amúgy Madarász Henriknek hívjuk őt magyarul.

 Quedlinburgban rengeteg csodás házat láttunk, amik a Fachwerkhaus nevet viselik.

Felmentünk egy kisebb erődszerű helyre is, ahonnan szép kilátás nyílt a városra.

Véletlenül találtunk egy régiségkereskedést. Mondtam a többieknek, hogy ide muszáj bemennünk. Megérte. Rengeteg szuper cuccot láttunk a díszes sétapálcáktól kezdve a régi étkészleteken és játékokon át a gramofonig.

Ezután elmentünk a vasút- és játékmúzeumba, ahol a pénztáros férfi nagyon rendes volt, adott nekünk gyerekjegyet, csak mondta, hogy húzzuk össze magunkat, hogy kisebbnek tűnjünk.

Ettünk egy nagyon fini hamburgert.

Igyekeztük bejárni a város nevezetességeit. Több templomot is megnéztünk.

 Később a Fachwekmuseumba látogattunk el.

A város kifogyhatatlan volt szép házakból és templomokból.

A programtervezés és navigáció most is Gréta reszortja volt, én kicsit idegenvezetősködtem, bár ezúttal nem volt időm túl sok mindennek utánanézni, úgyhogy inkább csak fordítgatni próbáltam a dolgokat több-kevesebb sikerrel. Borisnak mindegy volt, hogy merre megyünk. Valahányszor megkérdeztük, mit szeretne csinálni, azt mondta, hogy neki bármi jó, követ minket bárhova.

Késő délutánra végig is értünk az eltervezett látnivalókon. A vonatig még volt egy kis idő, úgyhogy egy parkban telepedtünk le. Boris és Gréta felmásztak egy fára.

Igazán remek napunk volt. Quedlinburgnak nagyon jó hangulata van, élveztem a városban való sétát. A hagyományos házak, a régiségbolt és a játékbolt is remekül kiegészítették egymást, egy kisebb időutazást idéztek. Ez a kellemes, nosztalgikus vibe még kiegészült Gréta és Boris társaságával, akik a legkedvesebb barátaim itt.