Tudom, hogy már december van, de akkor is meg akarom örökíteni a legfontosabb élményeket, és még mindig nem értem a végére... A következőkben egy kicsit arról szeretnék írni, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak annak, ha az ember Németországban él, és hogy mit tanultam meg értékelni Magyarországban a kint töltött hónapoknak köszönhetően.
Hiába hisszük mindig, hogy a szomszéd fűje zöldebb, azért Németországban sincsen kolbászból a kerítés. Persze az életszínvonal jobb, mint Magyarországon, jobban keresnek az emberek, de vajon ez nem vezet éppen oda, hogy emiatt kevésbé értékelik a dolgokat? Ez persze csak egy kérdésfeltevés, magam sem tudom rá a választ...
Ami nagyon jó Németországban, az a fejlett infrastruktúra és közlekedés. Magdeburgban imádtam a villamost, annyira kényelmes volt. A vonatok is nagyon modernek és tiszták voltak, nem úgy mint a legtöbb itthoni vonat, viszont kb. ugyanolyan gyakran hibásodott meg rajtuk valami és ugyanannyit késtek. A Deutsche Bahn Németországban ugyanúgy panaszkodás és mémek tárgya, mint itthon a MÁV.
A vonattal pedig az a másik probléma, hogy nagyon drága. Magdeburgból Hamburgba 50 euró körül van a jegy. 50%-os diákkedvezmény nincsen, csak egy minimális kedvezmény fiataloknak. Tavaly nyáron volt egy bérlet, amivel 9 euróért lehetett utazni egy hónapig egész Németország területén, de ez azóta megszűnt és 49 eurós jegy lett belőle, ami amúgy még mindig egész jó, ha az ember ki tudja használni, illetve sok csoportos jegy lehetőség is adódott. Persze a mi országbérletünket nem pipálhatja le, hiszen az diákoknak 1800 Ft körül van, ami 5 eurót jelent.
Ami az egyetemet illeti, annak is fejlett az infrastruktúrája. Az egyik tanár számonkérte rajtam, hogy miért nem hoztam átalakítót a laptopomhoz, merthogy azon túl régi a bemenet az egyetem modern csatlakozóihoz. Hát otthon ez pont fordítva szokott lenni: mindig akkor kell az átalakító, ha a te laptopod modernebb, mint az egyetemi rendszer. Azt hiszem, a németek kiröhögnének, ha meglátnák, hogy nálunk még írásvetítő is van némelyik teremben.
És ha már a technikánál tartunk... Németországban szinte minden egyetemistának van tabletje. Azon jegyzetelnek az órákon. Én a kis füzetemmel és a használt laptopommal pont olyan kakukktojás voltam ott, mint nálunk a tabletesek.
Az egyetem másban is különbözik persze. Például az elvárások nagyobbak, és nagyon szigorúan vesznek dolgokat, mint például a plágium kérdése. A hallgatók is mások. Szerintem többet tanulnak, sokat járnak könyvtárba és elolvassák a szakirodalmat, amit a tanárok feladnak, meg többet is kérdeznek mint nálunk. Mondjuk a tanárok is nyitottabbak a hallgatók véleményére.
Visszatérve a megélhetés kérdésére. Bár jól keresnek a németek, nyilván a kiadásaik is nagyobbak. Az albérlet és a kollégium is drága, emellett lakásonként úgynevezett Rundfunkbeitragot kell fizetni, ami gyakorlatilag egy adó a rádió meg a tv után, és akkor is kell fizetni, ha nincs rádiód meg tv-d. Emellett az élelmiszer és a készétel is drága. Hogy étteremben eszik-e az ember, azt jól meggondolja, 15 euró alatt nem lehet ugyanis étteremben kajálni, és a kebab is kb. 10 euró. Amúgy a kebab lassan nemzeti étellé avanzsálódik Németországban, és ezzel el is érkeztünk az ország kulturális sokszínűségéhez.
Igen, sok a menekült. Igen, sok az arab. De leszögezem: semmi rossz élményem nem volt velük kapcsolatban. Persze furcsa, hogy a villamoson minden második ember nem is németül beszél, és felmerül a kérdés, hogy megvédheti-e Németország a saját nyelvét és kultúráját, ugyanakkor meg kell látnunk a kulturális sokszínűség előnyeit is. Az emberek itt sokkal könnyebben ismerhetnek meg más nációkat, és minden bizonnyal toleránsabbak is a sokféleséggel szemben.
Mondjuk le kell szögeznem, hogy nekem nagyon nehéz volt németekkel ismerkednem, még úgy is, hogy jól beszélek németül, szóval én elhiszem, hogy elfogadóak, de nyitottnak nem nevezném őket. És ezzel az élménnyel nem vagyok egyedül, más erasmusos hallgatók is mondtak nekem ilyeneket. Szintén meglepő volt számomra tapasztalni, hogy egyes németek a végletekig menően próbálnak politikailag korrektek maradni, és görcsösen ügyelnek arra, hogy még véletlenül se legyenek idegengyűlölők, rasszisták vagy homofóbok.
Egy szó mint száz, hiába jobb az életszínvonal, a társadalom és a gondolkodásmód akkor is nagyon más. És miért is kéne mindennek hiperszupernek és modernnek lennie? Én mindig is szerettem az egyszerűséget, a régi dolgok nosztalgiáját. És bár nyitott vagyok más kultúrákra és emberekre, szeretem a magyar emberek ragaszkodását a saját kultúrájukhoz és vallásukhoz, mert amilyen fontos a sokszínűség és az elfogadás, ugyanolyan fontos a hagyományápolás és az egység is.
És hát a magyar nyelv, az valami olyan, amit semmi pénzért nem adnék. Annyira jó volt hazaérve magyar feliratokat látni mindenütt, és jó volt hallani, hogy az embrek magyarul beszélnek az utcán és a villamoson.
U. i.: A legfontosabb dologról majdnem elfelejtkeztem... Németországban nincsen rendes túró és tejföl, körözött nélkül pedig elég sivár az élet... :D
