Március 15-én vágtunk neki az útnak. Ausztrián áthaladva még nem sok érdekes történt, Csehországban azonban igazi tél fogadott minket. Egy benzinkútnál megállva még hosszan csodáltuk a lehulló, hatalmas hópelyheket, később azonban már az út csúszóssága miatt kellett aggódnunk.
Időközben lassan besötétedett. Az autó lámpája megvilágította a vadul táncoló hópelyheket, az ablaktörlő ütemesen járt. Közeledtünk a cseh-német határhoz.
Egyszer csak egy rendőrt pillantottunk meg az úton. Megálltunk. A fiatal férfi csehül kezdett magyarázni, anyukám pedig németül próbált szót érteni vele, majd miután ez nem volt túlzottan sikeres, az angollal próbálkoztunk. Sajnos a rendőr sem németül, sem angolul nem tudott igazán, annyi azonban kiderült, hogy egy baleset történt, emiatt nem lehet továbbmenni. Hogy akkor mégis milyen irányba tudnánk továbbmenni, az nem derült ki.
Végül odajött hozzánk egy másik rendőr is, aki ugyanúgy elmagyarázta, hogy baleset volt, de azt már tőle sem tudtuk meg, hogy mit is kellene tennünk. Egyedül annyit húztunk ki belőle, hogy az út, amelyen haladni szándékoztunk, és ami most a baleset miatt nem járható, az "only way to Deutschland".
Tanácstalanul ültünk az autóban. Próbáltam rákeresni hogy hol lehet még átkelni a határon, de nem jutottam sokra. Végül egy hirtelen ötlettől vezérezve úgy döntöttünk, hogy nem fordulunk vissza, hanem követjük a mögöttünk lévő autót. A kocsi balra indult el, mi mentünk utána. Az út kanyargós volt, és alig láttunk más járműveket. Végül a Google Térkép is alkalmazkodott az új helyzethez, és talált nekünk egy utat, ami átvisz a határon.
Az autó reflektora megvilágította a csodás, fehér ruhába öltözött fenyőket. A hőmérséklet egyre alacsonyabb lett, és az ABS is többször bejelzett. Próbáltunk a táj szépségére fókuszálni, és zenével elterelni a figyelmünket. Az autó kijelzője már -6 fokot mutatott, amikor a playlistünk úgy döntött, hogy stílusos lesz, és elindult a Csak egy pici hó kell a Jégvarázsból. Pedig akkor már volt hó, és nem is kevés.
Végül egyik pillanatról a másikra értünk át a határon. A falu egyik fele még cseh volt, a másik pedig már német. Mindezt csak egy egyszerű tábla jelezte.
A benzinünk fogyott, ezért megálltunk tankolni. Egyszer csak jött ki a benzinkutas, és valamit magyarázni kezdett, miközben a kocsi elejére mutogatott. Akkor vettük észre, hogy olyan jeges a rendszámtáblánk, hogy semmi nem látszik rajta.
Ezután már nem kellett sokat mennünk, és megérkeztünk a Chemnitz melletti faluba, ahol barátainknál szálltunk meg. Már fél egy volt. Mondanom sem kell, hogy azonnal bedőltünk az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése