Akármilyen meglepő, eljött a pillanat, amikor az egyetemre is be kellett mennem. Azon a napon nagyon fújt a szél, és az eső is szemerkélt. Mindez persze még nem lett volna baj, de minden tele volt valami fának a szöszölős termésével, és hiába tartottam magam előtt az esernyőmet telement vele a szemem. Az egyetemre beérve első dolgom volt, hogy keressek egy mosdót, hogy rendbe szedjem magam. Ekkor futottam bele a második kultúrsokkba (az első az út közepén megálló villamos volt), az uniszex WC-be.
A harmadik kultúrsokk sem váratott sokat magára. Az LSF szerint 11-kor kezdődött az első órám, időben be is értem a terembe. Múltak a percek, de csak nem jött a tanár. Kezdett gyanús lenni a dolog, és beugrott valami, amit az egyik tanárom mondott az otthoni egyetemen arról, hogy a németek szeretnek negyed órával később kezdeni, mint a "hivatalos" időpont. Meg is kérdeztem a mellettem ülő lányt, hogy akkor most tényleg létezik-e az "akademisches Viertel" (akadémiai negyedóra), és mondta, hogy igen.
Hamarosan megérkezett a tanár, és elkezdődött az óra. Első egyetemi élménynek nagyon jó volt, kb. 95%-át értettem annak, amit a tanár mondott, úgyhogy kicsit megnyugodtam, hogy menni fog ez az egész.
Másnap 7:15-re kellett mennem (többet nem fogok panaszkodni az otthoni 8-as órák miatt). Sokáig vártam a teremnél, de nem jött senki. Lecsekkoltam az e-maileimet, de nem kaptam üzenetet, hogy elmaradna az óra. Végül elmentem a titkárságra, de ott sem tudtak segíteni. Később kiderült, hogy az első óra elmaradt, csak hozzám nem jutott el az infó. Valószínűleg túl későn regisztráltam be az e-learning felületen... Minden esetre legalább a teremről tudtam lőni egy képet. Elég modern és jól felszerelt, de azért az írásvetítő itt is befigyel...
A következő órám egy angol nyelvű kurzus volt ezzel a csodálatos címmel: Death and Immortality in the Fantastical Imagination (Halál és halhatatlanság a fantasztikus képzeletben). Azért vettem fel ezt a tárgyat, mert nagyon izgalmasnak találtam a témát, és mert még sosem volt angol nyelvű órám az egyetemen, és szerettem volna egy kis kihívást. Miután végigrágtuk magunkat a 12 oldalas sillabuszon, és megismertem a követelményeket, rájöttem, hogy a vágyott kihívást megkaptam. Hatványozottan.
A tanár tudta, hogy van egy erasmusos hallgató, és kérdezte, hogy ki az. Jelentkeztem, ő pedig megkérdezte, hogy honnan jövök, és milyen szakos vagyok. Mikor mondtam neki, hogy otthon magyar-német tanár szakon vagyok, elég érdekes kifejezés ült ki az arcára: valahol a "csodálom a bátorságod" és a "te itt most szívni fogsz" között lehetett az, amit gondolt.
Mindenesetre sikerült kiselőadástémának lestoppolnom Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt, aminek nagyon örültem. A két német lány, akivel összekerültem szerintem már kevésbé volt boldog, de elhatároztam, hogy teljes értékű tagja leszek a csapatnak, és megteszek mindent, hogy a legjobbat hozzam ki ebből a tárgyból.
Óra után elmentem, hogy megvegyem az elolvasandó könyveket, de vettem mellé még pluszban...
Következő nap C1-es németórám volt. Kicsit bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy kell-e nekem ez a tárgy, ha egyszer úgyis mindent németül tanulok, de nem bántam meg, hogy felvettem. Azért az mégis csak nagy dolog, hogy a tanár anyanyelvi beszélő, emellett mindig tanulhat valami újat az ember. Egy tankönyvet is meg kellett vennünk. Úgy voltam vele, ha nem is tanulok sokat a órán, legalább tananyagot tudok gyűjteni a jövőbeli diákjaimnak.
Másnap fonetika óra volt, ahol játékos feladatokkal kezdtünk, majd mindenkinek beszélnie kellett egy kicsit, hogy a tanár felmérje, hol kell még fejlődnünk. Hasznosnak ígérkezik az óra, nem csak a személyes fejlődésem tekintetében, de tanárszemmel is.
A későbbiekben több tárgyat is felvettem még, illetve elég sok kavarás volt a kreditek körül, és még kellett pár hét mire minden összeállt. Végül kilenc tárgyat vettem fel, így lett 30 kreditem. Elég sok ez a kilenc tárgy, mert sokkal fárasztóbbak az órák idegen nyelven, mint magyarul, illetve szeretném, ha lenne időm szórakozni is. Talán lehettem volna lazább, és példát vehettem volna Borisról, aki csak három tárgyat vett fel (és azon poénkodott, hogy Dravennel felveszik a kínai nyelvórát, hogy ők legyenek a legjobbak), de szeretnék ösztöndíjat kapni a következő félévben is. Emellett azért jöttem Németországba, hogy fejlődjek és tanuljak, és bízom benne, hogy ehhez az egyetem is hozzájárul majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése