Magdeburgban minden az Ottókról szól, ugyanis két olyan történelmi személy is kötődik a városhoz, akik ezt a keresztnevet viselték. Az egyikük I. Ottó német-római császár, aki Szászország hercege volt, és akit a magdeburgi dómban temettek el. A másikuk Otto von Guericke, aki politikus és feltaláló volt, és akiről az egyetemet is elnevezték, ahol tanulni fogok.
Magdeburgban való tartózkodásunk második napján elindultunk, hogy felfedezzük a várost. Meglepve tapasztaltuk, hogy a zebrák máshogy vannak felfestve, mint nálunk. Az is megdöbbentő volt, hogy a villamos az út közepén állt meg, és semmilyen felfestés nem volt a felszállni vágyók számára.
Leszállva a villamosról elsőként a dómot látogattuk meg. A bombázások miatt megfeketedett falak csak tovább fokozták a gótikus épület egyszerre lenyűgöző és borongós megjelenését. A csúcsíves ablakok eleganciája a faragott kőcsipke szépségével egészült ki, a kapu melletti oszlopokról pedig ijesztő vízköpők bámultak le ránk.
A székesegyház oldalsó bejáratát egy csodálatos madaras kilincs nyitotta.
A templom belső tere hasonlóan lenyűgöző volt, mint külső megjelenése.
Érdemes volt a fafaragásokat is közelről megnézni.
Leginkább egy oldalra nyíló helyiség nyűgözött le, ami "A paradicsom kapuja" nevet viselte. Itt öt síró és öt nevető nőalak volt ábrázolva, akik első pillantásra angyaloknak tűntek. Később megtudtam azonban, hogy a szobrok a balga és az okos szüzeket hivatottak megtestesíteni Jézus utolsó ítéletről szóló prédikációjából (Mt 25,1-13).
Utunk ezután a Grüne Zitadelle nevű épülethez vezetett, amit Hundertwasser tervezett. A rózsaszín falak, a színes oszlopok és a burjánzó növények egyszerre sejttettek tiszta, gyermeki lelkületet és őrült zsenialitást. Az épület belső udvarán színes madáretetők tucatjai fogadtak minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése