A belváros felfedezése után az Elba-parton tettünk sétát, és csodáltunk meg számos gyönyörű épületet.
Első állomásunk a Wallonerkirche volt, amiben egy hagyományos templom egyesült egy modern közösségi térrel. A templom közepén egy kocka formájú terem volt elkülönítve, és furcsa mód még mosdó is volt a templomban. Az oszlopokról lógó origami-madarak is meglehetősen szokatlan, ám vidám látványt nyújtottak.
Ezután a St. Petri Kirche következett a dóm bejáratához hasonló, lenyűgöző kilinccsel. Ezen az ajtón minden motívum (a halász, a kulcsok és a kakas) Szent Péterre utalt.
Örömmel vettem észre, hogy a templom kötődik a premontrei rendhez is. Később kiderült, hogy Szent Norbert a Magdeburgi főegyházmegye érseke volt, illetve Magdeburgban halt meg.
Nagyon érdekesek voltak a gyertyatartók is. Ezek nem csak magukat az apostolokat ábrázolták, hanem azt is, hogy melyikük hogyan lett vértanú.
A templom közvetlen szomszédságában a Magdalenenkapelle állt. Itt beszélgetésbe elegyedtünk egy hölggyel, aki mesélt a kápolnáról, és aki ukránnak nézett minket (nem ő volt az első).
Egyébként nagyon kedvesek és segítőkészek errefelé az emberek. Néha elég gyorsan beszélnek, de amikor megtudják valakiről, hogy külföldi, akkor igyekeznek lassítani a beszédtempójukon. Az utcán és a tömegközlekedési eszközökön rendszerint komor arcú embereket látni, de talán ez minden városban így van. Viszont az eladók és pincérek általában nagyon mosolygósak, kedvesek és humorosak.
Egyik alkalommal például másodszor is visszamentünk egy üzletbe, mert elfelejtettünk megvenni valamit, és az eladó felismerve minket a "Number 2!" felkiáltással üdvözölt minket, majd az órájára pillantva megjegyezte, hogy egy darabig még nyitva vannak, visszajöhetünk harmadszor is.
Azt hiszem, a kedvenc kajás helyem is megvan már:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése