18-án eljött az idő, hogy elbúcsúzzak a családomtól. Az elválás nem volt könnyű, de tudtam, hogy kalandok és izgalmas kihívások várnak majd.
Másnap elindultam, hogy felfedezzem az egyetem területét, és megkeressem az épületet, ahol az óráim lesznek. Útközben láttam két nyuszit egy, a járda melletti füves területen, ami viszont alig volt néhány méterre az úttesttől.
Később egy park mellett haladtam el, ahol megcsodáltam a krókuszokat és a többi virágot. Hihetetlen, hogy mennyi zöld terület van ebben a városban!
Bár csak 20 perc sétára volt a humán tudományokkal foglalkozó kar épülete, mégis ez volt az egyetem központjától számítva a legtávolabb. Úgy tűnik, a bölcsészeket szeretik mindig a legtávolabbi campusra tenni...
Itt lesznek az óráim:
Visszafelé az egyetem területén vágtam át.
Találtam egy szórakozóhelyet is, ami a Baracke nevet viseli.
És igen... a zebrák még mindig furák.
Megvan a könyvtár és a menza is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése