Welcome Week 2

A hét folyamán számos tájékoztatón vettem részt, amik az egyetemi és a kollégiumi élethez kapcsolódtak. A legfontosabb ezek közül az LSF-et bemutató Zoom-meeting volt. Az LSF tulajdonképpen a tanulmányi rendszer az OVGU-n, és olyasmi, mint nálunk a Neptun. Sajnos néhány nappal később - amikor elkezdtem felvenni a tárgyaimat - kiderült, hogy a tájékoztatóból elég sok fontos információt kihagytak...

Időközben a beiratkozás is sikeresen megtörtént, illetve végre megkaptam az itteni diákigazolványomat, ami nem csak kedvezményekre jogosít, de ingyen utazhatok vele a helyi tömegközlekedésen, és a menzán is tudok vele fizetni.

A welcome week során hajókázni is elvittek minket. Természetesen az Elbára. Hála Istennek, jó időnk volt, bár az út végére már elbújt a nap. Gréta és én néhány bolgár hallgató mellé ültünk le. Sajnos annyira nem sikerült összebarátkoznunk velük, pedig Mario is közöttük volt, akivel az ismerkedős esten találkoztunk. Próbáltam kicsit beszélgetni az egyikükkel a szlovén nyelvről, mivel ismerek pár szót, és mivel gondoltam, hogy a szlovén valószínűleg sokban hasonlít a bolgárhoz, de a lány kissé lekezelő volt velem, úgyhogy elengedtem a dolgot. A bolgár hallgatók egyébként is főleg egymással társalogtak a saját nyelvükön.

Mindenesetre a táj gyönyörű volt, csodás képeket tudtam készíteni.

 

Egyik nap városnézés volt a program. Grétával szokás szerint az IKUS épületénél vártunk a szervezőkre és a későkre (ezek rendszerint egymást részben fedő fogalmak voltak). Két lengyellel elegyedtünk beszélgetésbe, akik nagyon kedvesek voltak, és akikről rövidesen kiderült, hogy egy párt alkotnak.

 

Az első nagy meglepetés akkor ért, amikor a fiú elmondta magyarul(!), hogy "lengyel-magyar két jó barát". És ha mindez még nem lett volna elég, elkezdte sorolni, hogy milyen magyar szavakat ismer. A legtöbb szó, amit tudott, villamosmegállók neve volt, ezeket jegyezte meg, amikor Budapesten járt. Hamarosan kiderült, hogy remek nyelvérzéke van, és nem csak angolul, de németül is tudtunk beszélgetni vele.

Ő és a barátnője elmondták, hogy egyszer voltak magyar misén, de csak annyit értettek a prédikációból, hogy "ámen", meg hogy "kulcsot". Naná, hogy 10 perc ismeretség után már misékről és a Bibliáról beszélgettünk. Nem akarok általánosítani, de ezt elég "lengyeles" dolognak gondolom.

Ahogy ezzel a párral beszélgettünk, azt éreztem, hogy a lengyelek és a magyarok tényleg barátok.

 

A vezetés során több templomot is megnéztünk, illetve meglátogattuk a hajdani premontrei kolostorkertet. A kerengőben és a zöld füvön sétálva az embernek az az érzése támadt, hogy valóban szent helyen jár.

 

A kolostorkert melletti templom egy kicsit már más volt. Az épület nem szakrális helyként, hanem koncertteremként funkcionált, így számomra kissé lehangoló volt az egyébként lenyűgöző épület.

Viszont a padlón lévő motívumok és szövegek nagyon tetszettek.

Megnéztünk egy másik templomot is, amiről szintén kiderült, hogy ma koncertteremként funkcionál. Amikor az információ elhangzott az idegenvezető szájából, a lengyelek sokatmondóan összenéztek. Tudtam, mire gondolnak, és egyetértettem velük.

 Körbesétáltuk, majd belül is megnéztük a dómot. Még mindig megbabonáz ez az épület...