Welcome Week 1

Időközben elintéztem a koleszos papírokat, és a Bürgerbüroba is elmentem, hogy hivatalosan is Magdeburgban lakhassak.

Az IKUS számos programot szervezett nekünk, ezek közül az egyik a Campus-Rallye volt, ami annyit takart, hogy bejártuk az egyetem területét, a német hallgatók elmondtak pár fontos infót az épületekről, aztán pedig kérdéseket kellett megválaszolnunk az elhangzottak kapcsán. Grétával összedolgoztunk, így mindketten harmadikak lettünk. Az ajándékon nem kellett összevesznünk, mert Gréta pont a sörnyitót és az útikönyvet szerette volna, én meg a vászontáskát és a jegyzetfüzetet.

 

Később a Grüne Zitadelléhez szerveztek nekünk idegenvezetést. Amíg az IKUS-tagokra vártunk, egy ukrán lánnyal beszélgettünk. Azt mondta, hogy vannak magyar barátai, és hogy tud is egy kicsit magyarul. Mi Grétával kissé hitetlenkedve kértük, hogy akkor mondjon valamit magyarul, mire elkezdett valamilyen szláv nyelven beszélni, mi meg csak néztünk értetlenül. Aztán kiderült, hogy a csaj összekevert minket a horvátokkal.

 

Rövidesen elindultunk a Grüne Zitadelléhez. Számos érdekesség derült ki az épületről, mint például, hogy a függőleges, barna oszlopok a "dancing trees", azaz a táncoló fák nevet viselik. Ez is bizonyítja, hogy Hundertwasser számára kifejezetten fontos volt, hogy az általa tervezett épületek kapcsolatban álljanak a természettel.

 

Az épület tetejéről csodálatos kilátás nyílt.

A pillanat, amikor rájössz, hogy miért hívnak egy rózsaszín épületet "zöld citadellának"...

Egy lakóegységet is megnézhettünk, illetve egy apartmant, amit az épület tulajdonosa tart fenn magának a partijaihoz. Az épület belsejében minden szabálytalan volt a falaktól kezdve a csempékig, és a szögletes dolgok helyett inkább a lekerekített formák voltak jellemzőek.

A Hundertwasser-házban egyébként egy óvoda is működik. 

Miután visszaértünk a koliba, Gréta meghívta Borist és Dravent egy pálinkára. Boris megitta tisztán, Draven már nem merte.

Boristól kaptunk tajvani/kínai nasit, ami elvileg elég híres. Ananászos volt, nekem nagyon ízlett.

 

Ezután a fiúk meglátták a Rubik-kockát Gréta polcán, és mondták, hogy ők is ismerik. Draven vagy fél perc alatt kirakta, pedig azt mondta, hogy gimiben próbálta utoljára. Gréta is majdnem ugyanolyan gyorsan megcsinálta. Mondtam a fiúknak, hogy a Rubik-kockát egy magyar találta fel. Meglepődtek, új volt számukra az infó.

Legközelebb ismerkedős estre mentünk, ahol sok új emberrel találkoztunk. Volt egy csomó társas, én meg nem bírtam magammal, úgyhogy meggyőztem a többieket, hogy az Activity az egy nagyon jó játék. Egy apró részlettel nem számoltam csupán: a társas német nyelvű volt. Olyan bonyolult szavak voltak a kártyákon, hogy csak minden ötödik szót értettem, és sok kifejezésnek nem is volt angol megfelelője. Elég sokat szenvedtünk a játékkal, de páran nagyon ügyesek voltak, és akadt egy-két vicces pillanat is.

Az este folyamán találkoztunk egy dél-koreai lánnyal. Nagyon megörültem, hogy valakinek megcsillogtathatom a minimális koreai tudásomat, úgyhogy "anyong haseyo"-t köszöntem neki, de szegény olyan szintem megilletődött ettől, hogy utána már nem is mertem semmi mást mondani. Talán majd legközelebb...

Egy bolgár fiúval, Marioval és egy lengyel lánnyal Dariával is beszélgettünk. Megegyeztünk, hogy valamikor elmegyünk együtt az egyetemi filmklubba.

Később Grétával átmentünk a biliárdterembe, ahol néhányan már javában játszottak. Volt egy srác, aki nagyon jól beszélt angolul, és meg is jegyeztem magamban, hogy végre valaki, akinek az angolja természetesen hat. Rövidesen kiderült, hogy mindez azért van, mert a srác amerikai...

Miközben a többieket figyeltem, konstatáltam magamban, hogy a biliárd az a játék, amit mindenki játszik, de senki nem tudja a szabályokat. Vagy ha tudja is, akkor valószínűleg egy másik verziót ismer, mint a többiek.

Megtanultam, hogy a biliárd egyik angol neve a "pool", a teli golyó a "solid", a csíkos pedig a "stripe".

Rövidesen Gréta és én is beszálltunk. Egyikünknek sem volt túl nagy tapasztalata a játék kapcsán, de Gréta hamar belejött. Én már kevésbé. Először Borissal meg két izraeli sráccal játszottunk, később pedig egy kínai lány is csatlakozott. Grétával mindig egy csapatot alkottunk, és volt, hogy engedményként kétszer jöhettünk, bár még ez sem volt elég Boris ellen, aki - elmondása szerint - a középiskolás éveit főként biliárdozással töltötte.

Boris egyébként megkért, hogy tanítsam meg neki, hogy hogyan van németül, hogy "nem beszélek németül". Szegénynek annyira rossz volt a kiejtése, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül, úgyhogy amíg próbáltam összeszedni magam, Gréta segített be a nyelvleckébe. A probléma csupán annyi volt, hogy én az "Ich spreche kein Deutsch." mondatot kezdtem el Borisnak megtanítani, Gréta pedig azt, hogy "Ich spreche Deutsch nicht.". Boris ebből sikeresen összekutyulta, hogy "Ich spreche nein Deutsch.", de nem javítottam ki, mert nem bírtam röhögés nélkül, meg igazából úgyis mindenki érteni fogja, ha ezt a mondatot használja is.