Szinte mindig egy-egy konkrét eseményről írok, következzen hát most egy általános beszámoló az egyetemi életről és a mindennapjaimról.
Hétfőtől péntekig vannak óráim, összesen 10. A hétfő a leghúzósabb, estére már nem nagyon szokott lenni agyam. A retorika óra különösen lefáraszt. Ennek az órának a középpontjában elvileg a beszéd áll, de mégis itt értem a legkevésbé a tanárt, mert egyfolytában szófordulatokat használ, és annyit gesztikulál, hogy elvonja a figyelmemet a mondanivalója tartalmáról.
Azért tetszik az óra. Sok a gyakorlati feladat, és van kihívás bőven. Jó, hogy lehet kicsit gyakorolni a beszédet, és azt, hogy hogyan álljak ki mások elé. Csak jobb lenne, ha nem kellene magam hátrányban éreznem, amiért nekem nem anyanyelvem a német.
Aztán hétfőn van még a C1-es német nyelvkurzus. Ide pihenni járok. Itt mindenki idegen nyelvként beszéli a németet, ezért egyenlő esélyekkel indulunk. A tanár lassan beszél, és jól artikulál, így 99%-ban lehet érteni. Ami néha kiakaszt, azok a feladatok. Sokszor érzem azt, hogy valamit sokkal egyszerűbben is ki tudnék fejezni, de a feladat megszabja a paramétereket, és úgy érzem, hogy feleslegesen vannak túlbonyolítva. Persze ez már C1-es szint, és a feladatok is ehhez vannak igazítva...
Először azt hittem, hogy unatkozni fogok ezeken az órákon, de tanultam új szavakat, kifejezéseket, sőt még új nyelvtant is, amit egyébként már ezer éve használok, csak nem tudatos módon, és nem mindig helyesen. Olyan is előfordult, hogy mondtam egy mondatot, ami nyelvtanilag helytelen volt, de a tanár azt mondta, hogy élő beszédben úgy is használják, ahogy én mondtam. Azért elég jó, hogy anyanyelvi beszélő a tanár.
Egyébként nagyon jó hangulatban telnek ezek az órák. Érdekes hallgatni a sokféle különböző akcentust, emellett valaki mindig bedob egy poént. A legutóbbi órán például a pénz volt a téma, és egy szöveget olvastunk a tőzsdéről. Az egyik srácnak a shortolás fogalmát kellett elmagyaráznia, amihez a szomszédja kávéját vette kölcsön (az volt a részvény). Miután végigvezette a folyamatot, és alacsonyabb áron "megvette" a korábban csak "kölcsönkapott" kávét, a tanár rákérdezett, hogy akkor most mi is történt. Nyilván az lett volna a válasz, hogy az illető profitál ebből, de ekkor valaki benyögte, hogy "Kihűlt a kávé.".
Hétfőn van B2-es angolórám is. Elég vicces, mert a tanárommal együtt járunk B2/C1-es német fonetikára. Kicsit furcsa, hogy egyik órán szaktársak vagyunk, a másikon tanár és diák. Szerintem még elég kezdő a tanításban, de jók az órák, hasznos dolgokat veszünk. Már az első alkalom után megfigyeltem magamon, hogy tudatosan használom az órán vett nyelvtant, amikor az erasmusos barátaimmal chatelek. Az is nagyon tetszik, hogy amerikai a tanár, és jó hogy lehet kérdezgetni, mert ő tényleg hiteles válaszokat tud adni.
A többi órámról majd később mesélek, hogy ne legyen annyira egysíkú ez a bejegyzés. Következzen még néhány gondolat a mindennapokról...
Ha jó az idő, és ráérek, elmegyek az Elba-partra görkorizni.
Ha úgy vannak óráim, a menzán kajálok. Nem csak a menüből lehet választani, hanem például mindig van saláta is. Egyszer ki is próbáltam, de rájöttem, hogy én salátából nem tudok annyit megenni, hogy azzal jól is lakjak... Szerencsére egész jók az ételek, de nagyon sokszor ismétlődnek. A szerda például mindig a hamburgeré. Nem akarok panaszkodni, de néha jóból is megárt a sok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése