Hétköznapok - ezt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, folytatva a már megkezdett sorozatot, amelyben mindennapjaimról mesélek. De ez nem lett volna jó cím, mert időközben más irányt vettek a gondolataim. Meg hát mostanában egyik nap sem tűnik hétköznapinak.
Minden nap történik valami különleges. Alapból sok programra megyek el, de ha éppen nem veszek részt semmilyen rendezvényen, akkor is különlegesnek gondolom a napjaimat. Többet élnék vagy máshogy mint eddig? Talán. De nem csak ez a lényeg, hanem az, hogy hogyan tekintek mindarra, ami történik velem. Egyre inkább érzem azt, hogy az élet nem események sorozata, és nem is nagy történések és üres hétköznapok váltakozása, hanem egy folyamatos utazás. És amik igazán különlegessé teszik ezt az utazást, azok a találkozások. Találkozások más emberekkel, más életfelfogásokkal - mondhatni, más világokkal. Mert minden egyes találkozásban két ember személyes világa találkozik, ér össze egy pillanatra.
Ezek a találkozások ébresztenek rá minket arra, hogy mennyire beszűkült tud lenni a saját világunk. Magától értetődőnek veszünk mindent, ami a saját kis buborékunkon belül van, aztán jön egy apró impulzus, és a buborékunk kipukkad. Kinyílik a világ, és ráébredünk arra, hogy szemellenzővel éltünk.
Csak egy világ van, de mégis rengeteg benne az alternatív valóság. Saját tekintetünk teremti ezeket a valóságokat. Nem könnyű tekintetet váltani, de nem is lehetetlen. Mintha kölcsönkérnéd a szemüvegét egy másik embernek, hogy azon keresztül nézz rá a világra, megsejtve valamit az ő valóságából.
Tudatosság. Hogyan lehetne bárki is tudatos önmaga kapcsán, ha nem ismer másokat? Az, hogy definiálom önmagamat, nem csak azt jelenti, hogy meghatározom, ki vagyok, hanem azt is, hogy meghatározom, ki nem vagyok, illetve hogy ki vagyok én másokkal kontrasztba helyezve vagy egy másik kontextusban. A találkozások ebben a tudatosságban segítenek.
Csodálatos, ahogyan két ember világa összeér egy pillanatra. Van, amikor mindez gyorsan elszáll, vagy meg sem érint, hiszen nincs minden embernek dolga a másikkal. De vannak találkozások, amik mindent megváltoztatnak. Olyan ez, mintha nem is két ember között történne, hanem valami nagyobb mozgatóerőt sejtünk mögötte, mintha még az univerzum is máshogyan rezdülne.
A barátság egy olyan szó, amit nem érdemes szűken definiálni. Nem csak "klasszikus" értelemben vett barátai vannak az embernek, hanem vannak barátok, akik csak egy-két órára lesznek a barátaink, aztán eltűnnek az életünkből, mert ez a dolgok rendje. Mások csak néhány hónapra lesznek a barátaink, és aztán elsodor minket az élet, de ez is normális. És ha hosszú évek barátsága után veszítesz el valakit, az is rendben van. Mert nem gondolhatsz folyton a veszteségre. Gondolj a találkozásra! Valaki a társad volt az utadon, és mindegy, hogy mennyi időre, mert a te világod és az ő világa egy pillanatra összeért, és elmúlhat a barátság vagy elszakíthat titeket egymástól az élet, de ez a találkozás már nem törölhető el. Megváltoztatta a világodat és megváltoztatta a teljes univerzumot.
Valahol, a távoli, éjsötét égbolton egy csillag oldalába van gravírozva a nevetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése