Rockkoncert Lipcsében

Június 14-én Palaye Royale koncertre mentem Lipcsébe Borissal és Dravennel. Eredetileg Daria is jött volna, de migrénje volt és elaludt. Először úgy volt, hogy talán utánunk jön egy következő vonattal, de mivel továbbra sem érezte jól magát, inkább úgy döntött, hogy kihagyja a koncertet.

Először nagyon csalódott voltam, mert szerettem volna, ha Daria is velünk tart, különösen azért, mert ő a fiúkkal ellentétben még szereti is az ilyesmi zenéket. Aztán később elengedtem a dolgot, és a végén még örültem is, hogy csak hárman voltunk. Szeretek nagyobb csapattal is együtt lógni, de minél kevesebb ember van, annál családiasabb a hangulat, és annál inkább lehetőség nyílik személyes beszélgetésekre, és arra, hogy jobban megismerjük a másikat.

Mondjuk a fiúk főleg zenét hallgattak az odaúton, de barátokkal csendben lenni is jó, és legalább megírhattam ezt a verset:

No need to talk
The silence is golden
When you are with friends

The silence is golden
Like the fields of wheat
That you see through the window

They are like a blurred paintig
Of golden, green and red
Passing by the train

The nature is breathing
Poppies are growing on the fields
Like red happiness of golden smiles

Itt a magyar fordítása:

Nem kell, hogy beszélgessünk
A csend arany
Mikor barátokkal vagy

A csend arany
Mint a búzamezők
Amiket az ablakon keresztül látsz

Olyanok, mint egy elmosódott festmény
Aranyból, zöldből és pirosból
Ahogy elhaladnak a vonat mellett

A természet lélegzik
Pipacsok nyílnak a földeken
Arany mosolyok vörös boldogsága

A koncert előtt még volt egy kis időnk, úgyhogy sétáltunk a városban, és elmentünk megnézni a Völkerschlachtdenkmalt. Már kétszer voltam előtte Lipcsében, de ezt az emlékművet eddig nem volt alkalmam meglátogatni, holott ez a város leghíresebb nevezetessége.

Elmentünk egy étterembe is, amit Boris egyik barátja ajánlott. A pincérnő nem volt valami kedves velünk, ráadásul valamiért nagyon nehezen értettem, hogy mit mond. A rendelést megint félreértették, nem a Wurstból hoztak kettőt, hanem a Spirellinudelből, amit Draven kért. Átengedtem a Wurstot Borisnak, mert láttam rajta, hogy nagyon azt enné. A Spirellinudel nem volt amúgy annyira rossz, csak hát alapból tésztán élek...

A koncert a Täubchenthal nevű szórakozóhelyen volt, ami egy meglepően kicsi helyszín ahhoz képest, hogy a banda legutóbbi budapesti koncertje a Barba Negra Red Stageben volt. Egyfelől úgy gondoltam, hogy egy menőbb helyszínt és több nézőt is megérdemelt volna a zenekar, másfelől viszont tetszett az underground feeling, mert ez passzol a Palaye Royalehoz és az én ízlésemhez is.

A koncerthelyszínre nem volt nehéz odatalálni, főleg, hogy a buszról együtt szálltunk le két alt/goth szerelést viselő csajjal, akiket ezután már csak követni kellett.

Beálltunk a sorba, ahol már javában várakoztak a rajongók. Dravenben és Borisban ekkor tudatosult, hogy nem igazán sikerült a koncerthez öltözniük. Előbbi még úgy-ahogy sötét ruhákat viselt, de utóbbi világos farmerével és fehér pólójával igencsak kilógott a sorból. Gondoltam korábban, hogy  szólok nekik, hogy hogyan szokás felöltözni egy ilyen eseményre, de nem akartam befolyásolni őket. Elvégre minek öltsenek más stílust csak egy koncert miatt? Meg Boris amúgy is azt mondta, hogy koszos az összes fekete ruhája, illetve így sokkal mókásabb volt az egész. Kívülről ugyanis elég viccesen festhettünk: egy talpig feketébe öltözött lány, zenekaros pólóban, fekete tornacipőben és nadrágtartót viselve meg két ázsiai srác, akiknek a ruhájuk alapján fogalmuk sincs arról, hogy hova érkeztek.

A bejáratnál sajnos le kellett tenni az üvegeket, egyet sem tudtam becsempészni. Boristól meg valamiért elkérték a személyiét, de csak tőle, holott Draven meg én is simán elmennénk gyereknek. Talán csak formalitás volt.

A helyszínen meglepően kevés ember volt, de legalább nem volt tömegnyomor. Szívesen előbbre mentem volna, mert bár nem szeretek nagy tömegben lenni, ezen a koncerten még az első pár sort is biztonságosnak láttam volna. De szerettem volna közel maradni az ajtóhoz, hogy semmiképpen se késsük le a vonatot. Meg annyira nem is akartam bevinni a többieket a sűrűbe, mert Boris nem nagyon járt még efféle koncerten, Dravennek meg egyenesen ez volt élete első koncertje(!), úgyhogy jobbnak láttam, ha szellősebb helyen állunk.

Az előzenekar Kelsy Karter volt, meglepően jól játszottak, amikor Youtubeon hallgattam őket, annyira nem tetszett a zenéjük, de élőben nagyon jó hangulatot tudtak csinálni és az énekesnő hangjában is volt egy kis Janis Joplin vibe.

A Palaye Royale koncertje is nagyon jó volt, majdnem az egészet végigénekeltem. Olyan számok is voltak, amiket élőben még nem is hallottam, de a kedvenc számomat sajnos pont nem játszották. Volt majdnem minden, ami egy Palaye koncerten jellemző: közönség énekeltetése, moshpit, akusztikus dal egy zongorával, Remington mászott, szörfölt a tömegen... És mint általában, most is nagyon odafigyeltek a közönségre. Két dal között Remington rámutatott a tömegben valakire, és ezt mondta: "Ma este egy célunk van, az, hogy a te arcodra mosolyt varázsoljunk.".

Nagyon nagy élmény volt számomra ez a nap. Mielőtt kijöttem volna Németorszába, tartottam tőle, hogy nem lesz majd kivel koncertekre járnom. Nagyon hálás vagyok a fiúknak, hogy velem tartottak.