Időközben elkezdtem futni, először csak egy rövid szakasszal kezdtem, aztán igyekeztem egy kicsit mindig többet futni, mígnem elértem a 3 km-t. Az Elba partján szoktam futni (hol máshol?), ahol a víz megnyugtató közelségében lehetek, és futás közben csodálhatom a természetet.
Kétszer Borissal és Grétával is voltam futni, velük 5 km volt a táv. Ez már eléggé feszegette a határaimat, és sokszor lemaradtam, de a többiek igyekeztek motiválni. Együtt sokkal könnyebb futni, mert húzzuk egymást, csak kár, hogy nagyon nem egy szinten vagyunk.
Ezt a képet egy hídon csináltam, itt fordulunk meg, amikor futunk:
Néha csak úgy elmegyek sétálni, hogy új helyeket fedezzek fel:
Ez egy nagyon szuper hely, Borissal itt piknikeztünk:
Néha összejövünk a többiekkel, kajálunk és társasozunk. Gréta, Boris, Draven, Daria, Ruby és Yutaka alkotja a kemény magot, bár köztük is van akivel többet, és van, akivel kevesebbet találkozok. Múltkor lecsót főztem a csapatnak, nagyon ízlett nekik. Ezt a két társast vettem:
A Boldog Lazac sajnos olaszul van, de simán lehet angolul is játszani.
A Fedőneveket nagyon szeretik a többiek. Általában nem bajlódunk sokat a csapatok felosztásával. Lányok vs. fiúk vagy Ázsia vs. Európa szokott lenni a felosztás. Mivel ebben a játékban fontos szerepet játszanak az asszociációk, érdekes látni, hogy mennyire gondolkodnak különbözően az egyes kultúrák képviselői.
Az IKUS játékesteket is szervez, ahol csocsózni, biliárdozni és társasozni lehet.
Boris rendszerint mindenkit megver biliárdban, Gréta meg mindenkit megver csocsóban. Múltkor is Puskást emlegették a többiek, annyira jól játszott Gréta...
Sprachcafét is szoktak szervezni, ami szó szerint nyelvi kávézót jelent, és itt általában idegen nyelveket lehet gyakorolni. Az IKUS-tagok néha hoznak játékos feladatokat is, de főleg angolul beszélget mindenki. Múltkor mondjuk memóriakártyákkal tanultunk német foglalkozásneveket, ami nekem kicsit uncsi volt, de találkoztam új szavakkal, illetve segítettem a többieknek a helyes kiejtésben. Két örmény ismerősöm is ott volt, egyikük, Ruben, szaktársam is. Velük tudtam kicsit németül beszélni.
Olyat is játszottunk, hogy a telefont a homlokunkhoz raktuk, azon megjelent egy szó, a többieknek körül kellett írnia, akinél pedig a telefon volt, annak ki kellett találnia a szót. Az asztalnál Boris volt az egyetlen kezdő németes, de azt mondta, gyakorolni akar, úgyhogy neki is németül magyaráztunk. Kapott közben segítséget angolul, és egész ügyes volt. Oda kellett figyelnem, hogy csak nagyon alap dolgokat mondjak. Pl. a tigrist ki tudta találni abból, hogy "nagy macska" és "két szín", bár igazából csak a "Katze" meg a "zwei" volt meg neki belőle.
Jó lenne, ha többet tudnék németezni, mert teljesen más az órákon való beszéd és a hétköznapi helyzetekben való beszéd. Sajnos amikor valamit nem értek, vagy valaki egy kis bizonytalanságot lát rajtam, akkor szinte rögtön angolra vált. Ez persze nagyon kedves, és sokszor tényleg segít, de nem visz előbbre a némettanulásban. Az sem segít, hogy az angol kapcsán több pozitív megerősítést kapok, mint a német kapcsán, így szinte már jobban bízok az angoltudásomban. Illetve a barátaimmal is többnyire angolul beszélgetünk, a németekkel kicsit nehezebb barátkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése