Kultúrák fesztiválja

Július 6-án került megrendezésre a kultúrák fesztiválja. Grétával csináltunk egy standot, ahol Magyarországot mutattuk be.

Aznap nagyon fáradt voltam, ráadásul rossz kedvem is volt egy félresikerült prezentáció miatt. Mikor azonban elkezdtünk készülődni, lassan a kedvem is egyre jobb lett. Örömmel láttam, hogy éppen a tajvani stand mellé került a magyar. Ez nem csak azért volt jó, mert Boris és Kuan is a közelben voltak, hanem mert így Daria be tudott segíteni mindkét standnál.

 

Volt piros-fehér-zöld arcfestékünk, odaadtam Dariának, mondván, ha kihagyja a zöldet, akkor csinálhat magának lengyel zászlót. Így is tett.

Boris megkóstoltatta velünk a "bubble tea"-hez (buboréktea) való bogyókat. Kicsit undin néztek ki, de teaízük volt. Amúgy elvileg tápiókából vannak. Később ittam a "bubble tea"-ből is, de ezúttal sem ízlett igazán. Nem tudom, miért tesznek az emberek tejet az önmagában is finom teába...

Grétával kidekoráltuk a standot, majd a többiekkel mentünk egy kört a fesztivál területén.

Négy óra előtt kezdtek szállingózni az emberek. A standunkhoz érkezők kirakhatták a Rubik-kockát, kitölthettek róla egy kvízt, illetve a rovásírást is gyakorolhatták. Magyarország Berlini Nagykövetségétől kaptunk néhány brosúrát, amikből az érdeklődők is vihettek.

 

Mindenki le volt döbbenve, hogy a Rubik-kocka magyar találmány, sokan pedig azt hitték, hogy mi még mindig a rovásírást használjuk. Kínáltunk Negrót és Szerencsi csokit, egy fickó meg megkérdezte, hogy nincs-e "rendes" kajánk. Sokan hiányoltak egy gulyást vagy egy lángost, mások inkább pálinkát kóstoltak volna.

Izgalmas volt megismerkedni más kultúrákkal: megtudtam, hogyan írják a nevemet örményül, ittam kínai jázminteát, indiaiakkal beszélgettem hímzésmintákról és még sorolhatnám. Rengeteg ismerőssel találkoztam más standoknál és a vendégek között is.

Nemcsak a standokat lehetett megnézni, hanem egy színpad is volt, ahol az egyes országok megmutathatták ének-, tánc- és zenetudásukat. Mivel az időm nagy részét a standunknál töltöttem, sok mindent nem tudtam meghallgatni, de legalább a jordániai ismerőseim táncát megnézhettem.

Nagyon jó érzés volt másokkal a magyar kultúráról beszélgetni. Jólesett az érdeklődésük, és az, hogy kíváncsiak ránk.

A standunkat egy kínai srác is meglátogatta, akivel közös németórára járunk. Két nappal később mellette ültem az órán, mire váratlanul odafordult hozzám és rámutatva a piros-fehér-zöld karkötőimre, ennyit mondott: ez az országod zászlója. Totál ledöbbentem, és nagyon boldog voltam, hogy megjegyezte. Úgy éreztem volt értelme ott lennem a fesztiválon.